Mennyire nehéz a norvég nyelv? Mennyi idő alatt lehet megtanulni? Mikor tudok majd társalgási szinten beszélni? Mennyi idő után tudok majd munkát vállalni? Norvégtanárként számtalanszor találkozom ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel a diákok részéről. Ez a bejegyzés azért született, hogy letisztázzunk néhány kérdést, pontosabban az arra adható válaszokat.
A norvég nyelv
Magáról, a norvég nyelvről (illetőleg inkább nyelvváltozatokról, nem igaz?) már olvashattál korábban is, ide kattintva éred el ezt a bejegyzést. Ha pedig ide kattintasz, akkor a norvég nyelv rokonairól találhatsz értékes információkat egy másik posztban. Az ezekben a bejegyzésekben leírtak segítségünkre lehetnek a „Mennyire nehéz a norvég nyelv?” megválaszolásában. Legalábbis valamelyest…
A nyelv nehézsége
Amikor egy nyelv nehézségéről beszélünk, fontos leszögezni, hogy minden relatív. Ez azt jelenti, hogy egy nyelvről nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy könnyű vagy nehéz, ezt mindig több tényező vonatkozásában, egyénileg, az adott tanulóra kell vonatkoztatni. Nézzük meg a legfontosabb tényezőket!
1. Az anyanyelv
A legelső és legfontosabb ilyen az anyanyelv, vagy anyanyelvek, ha valakinek több is van, természetesen. Sok múlik azon, hogy melyik az anyanyelvünk, és az melyik más nyelvekkel áll közelebbi rokonságban. Az még nem elég ugyanis, hogy az anyanyelv egy másikkal távoli rokonságban áll. Itt gondoljunk a magyar és a finn nyelv példájára. Mind a kettő az uráli nyelvcsalád tagjaként finnugor nyelv, azonban ezután a nagyobb csoport után külön alcsoportokhoz tartoznak, és nem közvetlen rokonai egymásnak. Így a magyar anyanyelvűek nem tanulnak meg egyik napról a másikra finnül. Ugyanakkor miután vannak egyezések a két nyelvben, nyelvtanilag, logikailag, felépítésileg, a magyar nyelv – a finntanulás bizonyos pontjain – nagyobb segítségnek számít, mint más, a finnel nem rokon nyelvek.
Egy másik példa kapcsolódhat az északi-germán nyelvekhez. A norvég, a dán és a svéd rendkívül közel állnak egymáshoz, egymás közvetlen rokonai. Erről a fent említett, rokonnyelveket tárgyaló bejegyzésben is olvashatsz. Az egy nyelvcsaládhoz és csoporthoz való tartozás, és a közeli kapcsolat miatt egyértelműen nagy előny, ha az egyik nyelvet anyanyelvként beszélőként a másik kettő valamelyikét szeretnénk megtanulni. Hatalmas előny olyan beszélővel szemben, akinek az anyanyelve egy másik nyelvcsalád tagja.
Az anyanyelvvel kapcsolatban tehát elmondható, hogy általában nagyobb előnnyel indulunk egy anyanyelvünkkel rokon nyelv tanulásánál olyan beszélőkkel szemben, akiknek az anyanyelve a megtanulandó nyelv családján kívül esik.
2. A már tanult nyelvek
Az anyanyelven kívül egy új nyelv tanulásánál fontos tényezőnek számítanak a már tanult, beszélt, ismert nyelvek. Az okok az előbbiekhez hasonlóak. Ha már ismerünk egy nyelvet, vagy legalább valamennyire elkezdtük tanulni, és kicsit is jártasak vagyunk benne, akkor egy azzal rokon nyelvet (bizonyos mértékig) már egy fokkal könnyebb lesz tanulni. Ez nem vonatkozik azonban a megtanulandó nyelv egészére és az egész tanulási folyamatra!
Ha norvégul szeretne valaki tanulni, akkor az angol és a német nyelv segítséget nyújthat. Az angol leginkább nyelvtanát tekintve, a német pedig a lexikai oldalt, azaz a szókincset és kifejezéskészletet. De ez is csak bizonyos mértékig igaz. Magasabb szinteken az angol és a norvég nyelvtan már eltávolodik egymástól, más-más szabályok és alkalmazási módok lesznek érvényesek, de a tanulás kezdetén határozottan segít.
Általánosságban tehát elmondható, hogy az anyanyelv mellett a tanult idegen nyelvek is segítenek egy új nyelv tanulásakor. Vagyis, segíthetnek! Mert ismét fontos leszögezni, hogy mindezt még egyéb tényezők is befolyásolhatják.
3. A tanulási stílus(ok)
Ilyen tényező lehet az adott tanulási stílus, amit a tanuló alkalmaz önállóan, vagy, ha tanárral tanul, akkor a tanárával együttműködésben. Mind a tanulónak, mind a tanárának (ha van) fontos szerepe van, hiszen rá kell jönniük, hogy mi a legjobb módszer, melyik stílus illik a legjobban a tanulóhoz, és hozza meg a kívánt eredményt.
Például, ha egy tanuló inkább auditív tanuló típus, akkor hallás után tanul a legjobban. Neki érdemes minél több rádiót, podcastot, tévéadást hallgatnia. Saját maga is lehet kreatív, hiszen tud hangfájlokat készíteni, hangosan ismételni és ha van lehetősége, tanulópárt is keresni, és vele minél többet kommunikálni. Az ilyen típusú nyelvtanuló kevésbé lesz hatékony, ha nem ezen a módon tanul, hanem például bevonja más érzékszerveit is a tanulásba, például sétál tanulás közben vagy többet mutogat, illetve mutogatnak neki. A kinesztetikus tanuló típusnak pedig éppen ezek segítenek. Egy későbbi bejegyzésben jobban szemügyre vesszük majd a tanulási stílusokat.
Látható tehát, hogy nincs egzakt válasz arra, hogy mennyire nehéz a norvég vagy bármelyik nyelv. Több szempont és tényező is közrejátszik, amikor ezt a kérdést meg szeretnénk válaszolni.
Akinek van angol és/vagy német alapja, az általában egy kis előnnyel indul a norvég nyelvtanulásnál.
De ez nem jelenti azt, hogy mindenki, akinek van ilyen alapja gyorsabban és jobban fog megtanulni norvégul.
És azt sem jelenti, hogy bárki, akinek nincs ilyen alapja, feltétlenül lassabban és kevésbé jól fog megtanulni norvégul.
Mennyi idő?
A másik három, időintervallumhoz kapcsolódó kérdésre (Mennyi idő alatt lehet norvégul megtanulni? Mikor tudok majd társalgási szinten beszélni? Mennyi idő után tudok majd munkát vállalni?) együttesen adnék most egy rövidebb választ: attól függ.
Attól függ, hogy …
– hetente hány nyelvórára tud járni a tanuló.
– a nyelvórákon kívül mennyi időt és energiát tud rááldozni a tanulásra.
– hogyan, milyen módszerrel és stílussal tanul.
– mennyire motivált és szorgalmas.
Idézet „A nyelvtanulás”-ról szóló posztomból:
„A motiváció az az egyetlen dolog, amely a nyelvtanulás során elengedhetetlen. Ha motiváció van, minden van, ha az nincs, semmi sincs, szoktam gyakran mondani. Ha erős motivációval rendelkezünk, akkor tulajdonképpen mindenünk megvan. Természetesen vannak extrém különleges és nehéz helyzetek, de napjainkban már igen sok lehetőségünk van a tanulásra, fejlődésre és gyakorlásra.”
És még egy dolog! Ne félj belevágni a tanulásba akkor sem, ha a kívánt tanulandó idegen nyelv sem az anyanyelved, sem a már ismert idegen nyelveid családjába nem tartozik, vagy ha még nem ismered a tanulási stílusodat! A fenti idézetet folytatva: az erős motivációból következik a szorgalom, amely rengeteg gyakorlásban tud megnyilvánulni. És ez a másik, amire feltétlenül szükség van!
Jó tanulást!
Orsi