Kicsit csalóka a cím, nem gondolod? Egy korábbi posztban olvashatsz arról, hogy tulajdonképpen olyan, mint egységes norvég nyelv nincs is. Két írott nyelvváltozatra – a bokmål és a nynorsk –, és számos (vagy inkább számtalan) beszélt nyelvi változatra, azaz dialektusra tagolódik. Külföldiként mi leginkább a bokmål-t tanuljuk, és a bejegyzések jó része is ezen fog alapulni (lásd: az előző bejegyzést a személyes névmásokról). Pontosan emiatt a változatosság és írott nyelvi kettősség miatt nehezebb elhelyezni a norvég nyelvet az északi nyelvek csoportjában. De ne siessünk ennyire előre.
Az egyszerűség kedvéért, és mert legfőképpen a norvég szakirodalom is így hivatkozik rá, én is fogom használni „a norvég nyelv” kifejezést.
Az indoeurópai nyelvcsalád
A világ nyelvcsaládjai közül – amelyekből több is van, különböző csoportosítási elvek szerint – most kettőt érdemes kiemelni. Az egyik az uráli, hiszen ebbe a nyelvcsaládba tartozik a magyar nyelv is, továbbá a finn is. A másik az indoeurópai nyelvcsalád, amelynek része a norvég is. Rögtön látható tehát, hogy a finn nem tartozik az indoeurópai nyelvcsaládba, tehát nem rokon nyelv a norvéggal vagy más skandináv nyelvekkel! Földrajzilag Finnország az északi országokhoz tartozik, és kultúra tekintetében is sok a hasonlóság a skandináv országokkal, de a nyelveik nem rokonnyelvek.
Az összes nyelvcsalád közül az indoeurópai nyelvcsalád beszélői vannak a legtöbben, ami talán nem is annyira meglepő, ha végig gondoljuk, hogy ide tartozik az angol, a német és a spanyol is. Mindez körülbelül 3,3 milliárd embert jelent. A nyelvcsalád több nyelvi csoportra tagolódik tovább: kelta, italikus, germán, balti-szláv, indoiráni, tokári és anatóliai nyelvek, valamint az albán, a görög és az örmény nyelv.
A germán nyelvek
Segítséget nyújthat a norvég nyelvtanulásban, ha beszélsz vagy tanulsz valamilyen germán nyelven, valamint az is, ha akár régebben is tanultál. Ez akkor is igaz, ha az adott germán nyelv távolabb áll a norvégtól. A germán nyelvek további nyelvi csoportokra oszthatóak: keleti-, nyugati-, és északi-germán nyelvekre. A keleti ághoz tartozó nyelvek mára kihaltak.
Elsőként nézzük meg a nyugati ágat. Ehhez az ághoz tartoznak olyan nyelvek, mint az angol, a német és a holland. Vannak természetesen eltérő jegyek, szabályok, szavak és még hangok is. Ennek ellenére, ha ezek közül szeretnénk az egyik nyelven tanulni, a másik kettő előismerete segítségünkre lehet. Az északi-germán nyelvekhez ezek közül a holland áll a legközelebb.
Ha valaki a norvégtanulás előtt tehát már tanul(t) a három nyelv valamelyikén, az profitálhat a megszerzett tudásából. Olyan előnyöket élvezhet az adott tanuló, mint hasonlóságok a szavakban és a kifejezéskészletben, ismerős nyelvi felépítés és párhuzamok a nyelvtani elemek és szabályok között. Persze, annak sem kell megijednie, aki ezek nélkül a nyelvek nélkül vág bele a norvég nyelv tanulásába, hiszen úgyis kiválóan boldogulhat.
Az északi-germán nyelvek
5 nyelv tartozik az északi-germán nyelvek csoportjába: a feröeri, az izlandi, a norvég, a dán és a svéd. Az előbbi kettőt soroljuk a szigeti nyelvek (øynordisk) közé, míg utóbbi hármat a kontinentális nyelvek (fastlandsnordisk) közé. Ezt a hármat nevezzük skandináv nyelveknek. Az öt nyelv ezen csoportosítása elég újkeletű. Ennek oka éppen a norvég nyelv különleges helyzete. A bokmål nyelvváltozat ugyanis a dánhoz és a svédhez áll közelebb, ezzel szemben a nynorsk az izlandihoz és ezáltal a feröerihez is. Emiatt volt problémás a korábbi felosztás, amely szerint nyugati és keleti nyelvekre osztották fel ezt az öt nyelvet.
Kontinentális nyelvek
Ez a három nyelv (legfőképpen a bokmål változattal együtt) nagyon közel áll egymáshoz. A nyelvek szókincsének kb. 90 %-a azonos vagy nagyon hasonló. A nyelvek között pedig nagyon különleges kapcsolat van. A skandináv rokonnyelvi-megértés (skandinavisk nabospråkforståelse) arra utal, hogy a nyelvek anyanyelvi beszélői saját anyanyelvükön tudnak kommunikálni egymással. Tehát nem kell közvetítő nyelvre, például angolra váltaniuk ahhoz, hogy megértsék egymást. Ez azért nem minden dialektus és beszélő esetében megy könnyen, sőt vannak kifejezetten egymástól távol álló nyelvjárások. De a beszélők tudnak alakítani a nyelvükön, hogy „közelítsék” egymáshoz azokat. Az utóbbi 5-10 évben azonban nagyobb teret nyert magának az angol. Így visszaszorult a kizárólag anyanyelven folyó kommunikáció, és a különböző országok lakói gyakrabban váltanak angolra.
Ebben az egyedi kommunikációs helyzetben a norvég áll valahol középen. Beszédben és kiejtésben a svédhez, míg az írott nyelv tekintetében a dánhoz áll közelebb. Ha szimpatikusak nekünk ezek a nyelvek, akkor járunk a legjobban, ha norvégul kezdünk el tanulni, a dán és a svéd valamelyest távolabb állnak egymástól. A norvégból azonban könnyebben tudunk a dánhoz és a svédhez is alkalmazkodni, és előrébb haladni.
A három skandináv nyelv kapcsolatáról, hasonlóságairól és konkrét példákról még lesz szó itt a blogon is és a közösségi média felületein is.
Ha en fin dag! / Szép napot!
Orsi
A bejegyzéshez felhasznált források:
https://snl.no/indoeuropeiske_spr%C3%A5k (Az elérés utolsó dátuma: 2022.08.29.)
http://www.brukskandinavisk.no/artikler_files/0c529275d30d4cc11307e377297b3eb3-3.html (Az elérés utolsó dátuma: 2022.08.29.)